A Csepel SC felnőtt férfi labdarúgó csapata idén ősszel újra a labdarúgó nemzeti bajnokságban szerepelt, mégpedig az NBIII Dél-Keleti csoportjában. A fiúk 22 pontot gyűjtve a 8. helyen vonultak téli pihenőre 6-4-7-es mérleggel. Tekintve, hogy az utóbbi években sajnos elszoktunk a harmadosztály levegőjétől ez az eredmény akár pozitív is lehetne, ám vezetőedzőnk, Zsivóczky Gyula ennél többre vágyik.
A BLSZ I. osztályának bajnoki címe sikertörténetet jelentett a klubnál, nagyon fontos volt, hogy 5 esztendő után a Csepel felnőtt labdarúgó csapata visszatérhessen az NBIII-ba. Érezhetően mind a szurkolók, mind a vezetők nagyon várták már a feljutást. A bajnokcsapatból kivétel nélkül minden játékossal szerettem együtt dolgozni, mindent megtettek a klubért, a közös célért, amiért maximális elismerés illeti őket. Időközben azonban világossá vált, hogy vérfrissítésre lesz szükség a magasabb osztályban, így különböző okok miatt többen távoztak a csapattól, ami azonban természetes velejárója egy ilyen időszaknak. Az osztályozók miatt rendkívül kevés időnk maradt felkészülni a bajnokságra, olyan csapatot kellett rövid időn belül összerakni, ami lefelé nem lóg ki a felsőbb osztályból. Mivel elég tapasztalattal bírtam ezt az osztályt illetően, pontosan tudtam, hogy milyen hátulütőkkel járhat egy „ilyen kaland”. Az erősítéseket tekintve kizárólag olyan játékosokban gondolkodtunk a vezetőséggel illetve a stábbal, akik mind kvalitásban, mind emberileg beleillenek a Csepel SC filozófiájába. Tíz új labdarúgót igazoltunk, javarészt NBIII-as élcsapatokból, vagy a másodosztályból, de fontos szempontot jelentett a „fiatal-szabály” betartása is. Mindezek okán olyan minőségi futballistákat szerettünk volna a sorainkba, akik valódi segítséget jelentettek.
Milyenek voltak az első benyomások?
A rövid felkészülést követően azt gondolom jól rajtoltunk a bajnokságban, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy én - maximalista pali lévén- azonnal bajnokságot akartam nyerni, ám egy idő után szembe kellett néznem a realitásokkal. A leigazolt játékosok különböző edzettségi állapotban csatlakoztak hozzánk, és be kellett látni, hogy bizony időre lesz szükség, hogy egy szintre hozzuk őket.
Mi lehet a félév konklúziója?
Akadtak nagyon jó és egészen gyenge mérkőzéseink is, hektikus csapat benyomását keltettük, amennyiben az egészét nézem. Maga a közösség - a tavalyihoz hasonlóan- mentálisan teljesen rendben van, remek csapatszellem alakult ki az öltözőben, ami a pályán is visszaköszönt, viszont a teljesítmények elmaradtak az általam elvárt szinttől. Jómagam harminc körüli pontszámmal kalkuláltam előzetesen, ami nyugodt folytatást ígért, de ettől sajnos elmaradtunk, ami azt jelenti, hogy a pohár félig üres. Nagy problémát azonban nem érzek, szereztünk 22 pontot, ez a szezon megmutatta azokat a sarokpontokat, hogy hol és mi módon kell a folytatásban változtatni. Az őszi etap vége felé sok mindent bevetettem az egyéni és csapat kommunikációt illetően is, amiben azt is felvázoltam, hogy miben kell fejlődni jövőre. Elkeseredettség nincs bennem, vezetőink is megnyugtattak, hogy ezen az úton kell tovább haladni, de én magasabbra tettem a lécet, amit szeretném, ha a játékosaim átugranának. Egy jó felkészülést követően sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt szeretnék látni tavasszal, fel kell javulnunk bizonyos szegmensekben és már most le kell fektetni azokat az alapokat, melyek a 2025-2026-os bajnokság céljainak elérésében a segítségünkre lesznek. Ehhez szükségünk lesz csodálatos szurkolóink támogatására, akik érezhetően nem csak a sikerekben, hanem a csalódást keltő produkciókat követően is maximálisan kiállnak mellettünk, igazán megsüvegelendő a hozzáállásuk!
Mi várható tavasszal?
Megfelelő alappal indítottuk a harmadosztályt, tudjuk, hogy fejlődni kell, mind egyénileg, mind csapat szinten, de erre képesnek érzem a csapatot. Hosszú, 7 hetes felkészülésnek nézünk elébe, játékosmozgást nem nagyon tervezünk a szünetben (ám bármi előfordulhat), igazából az jelentene erősítést, ha minden játékosom a rendelkezésemre állhatna a rajtnál! Amennyiben összes sérültünk harcra kész és nem lesz további kieső labdarúgónk, azt gondolom, hogy újabb lépcsőfokot léphetünk felfelé.
Az ünnepek közeledtével most mi is pihenőre vonulunk, minden szurkolónknak, szimpatizánsunknak áldott, békés karácsonyi ünnepeket és boldog, csepeli futballsikerekben is gazdag új esztendőt kívánok, találkozunk 2025-ben! Hajrá Csepel!
Lejegyezte: Légrádi Gábor