A héten (szeptember 15-én) ünnepelte 89. születésnapját Pál II Tibor a Csepel SC eddigi utolsó NBI-es labdarúgó bajnokcsapatának még élő tagja. A Csepel SC nevében Jenei János a klub szaktanácsadója, valamint -jómagam- Légrádi Gábor sajtófelelőse látogattuk meg otthonában az idős sportembert. Az 1960-as római olimpián bronzérmet nyerő magyar válogatott tagja, a Vasassal három bajnoki címet nyerő, 2-szeres Közép-európai kupa (KK) győztes, a magyar válogatottban 1959 és 1964 között 2 alkalommal szerepelő, s ott gólt is szerző Tibi bácsi nagy örömmel fogadta személyes látogatásunkat. Békásmegyeri otthonában kedves feleségével várta kéttagú „küldöttségünket”, akivel idestova 63 esztendeje fogadtak örök hűséget egymásnak, s akit honnan máshonnan küldött neki a sors, mint Csepelről… Az egy híján kilencven esztendős sportembert rajtunk kívül az MLSZ nevében Berzi Sándor köszöntötte levélben, de személyesen a családján kívül csak mi, a Csepel SC képviselői látogattuk meg, s aduk át szerény ajándékainkat. Amint felköszöntöttük az ünnepeltet, természetesen rögtön előkerültek a régi történetek Zsuzsa néni és Tibi bácsi megismerkedésétől kezdve a csepeli bajnoki címen át a római olimpiáig, a Vasasnál eltöltött időszakról éppen úgy, mint a felnőtt válogatottban megélt sikerekről. Olyan legendás nevek kerültek szóba, (a teljesség igénye nélkül) mint Kleibán Antal, Ughy Tibor, Bakó Béla, Kóczián Antal, Gondos Tibor, Jávor Pál, Rottenbiller, Tóth II, Devecseri Sándor vagy Lázár Lajos csepeli vonatkozásban, Mészöly Kálmán, Farkas János, Illovszky Rudolf, Bundzsák Dezső, Berendy Pál, Ihász Kálmán a Vasast illetően, Baróti Lajos, Albert, Fenyvesi, Tichy, Dalnoki Jenő, Göröcs János az olimpiai vagy a felnőtt válogatottal kapcsolatban. Mindegyik kiválósággal akadt egy-egy érdekes, kedves, szórakoztató vagy éppen pikáns sztorija. Kivétel nélkül mindannyiukra jó szívvel emlékezett, de azért néhány hajdani sportvezetőt nem illetett a legszebb jelzőkkel, nyilván nem véletlenül…
Sajnos az egészségi állapota már nagyban gátolja abban, hogy otthonából kimozduljon, s hiányoznak neki a régi játszótársak, barátok, a kis balatoni nyaralójába sem tud már lemenni, amit korábban szorgos kezek segítségével maga épített fel és gondozott lelkiismeretesen. Szellemileg viszont nagyon is top- on van, bármelyik sztorihoz tudott kapcsolni egy-egy helyes évszámot és helyszínt, a résztvevők nevének felsorolásával, ami közel kilenc évtizeddel a háta mögött egészen lenyűgöző.
A közel egyórás látogatást megspékeltük néhány fotóval és úgy köszöntünk el, hogy jövőre, a 90. születésnapon is vár majd bennünket, mert -mint mondta- egészen megható volt, hogy a Csepel nem felejtette el! Megígértük, hogy szaván fogjuk és jövőre ismét találkozunk!
Isten éltesse Pál II Tibort!
Comments